TÁNCISKOLA MINDENKINEK 4 ÉVES KORTÓL 100 ÉVES KORIG
Dátum: 2014 december
Táncról ilyen lelkesen és szépen beszélni, ritkán hallani valakit. Čenky Nikoletta élete a táncról szól. És a színházról. A két műfaj erős vonzással húzza. Egyszer erre, máskor arra. A táncos-koreográfus hamarosan tánciskolát nyit Komáromban. Hogy egy férfi megtanulja vezetni a nőt. Egy nő megtanulja hagyni vezetni magát. Ha ezt már tudják, bármilyen stílust eltáncolnak majd.
Mikor érintette meg a tánc?
Egészen kicsi koromban, lehettem vagy hét-nyolc éves. A tévében adtak egy sorozatot, ami egy balettos lányról szólt. Akkor szerettem bele a táncba. Attól kezdve kerestük a lehetőségeket, hol tudnám képezni magam Komáromban és környékén. Harmadikos lehettem, amikor a szüleim elmentek egy bálba. Stumpf Katiék nyitották meg bált társastánccal. Édesapámék felvették ezt a nyitótáncot videóra. Amikor otthon megmutatták, eldöntöttem, a társastánc lesz az én világom. Stumpf Katiéktól megtudtuk, merre foglalkoznak Komáromban versenytánccal. Így kerültem a városi művelődési központba, Peter Hajdušíkhoz és Kopják Mónikához. Onnan Érsekújvárba vezetett az utam, a Keller házaspárhoz. Középiskolásként lettem az Interklub Madit Bratislava csapatának a tagja. Akkor még Milan Štiavnický mester vezette, akit Eduard Slimák követett. Nála ízleltem meg a standard táncok igazi ízét. Négy évig voltam versenytáncos Pozsonyban.
Tanította is a versenytáncot?
Amíg versenyszerűen táncoltam, főleg azzal foglalkoztam. A legmagasabb szintű, nemzetközi kategóriában táncoltam latin és a standard táncokat. Gyermekekkel foglalkoztam, de nem gondoltam arra, hogy oktatni fogok. Az élet hozta később, hogy tanár is legyek. Pozsonyban besegítettem a tanároknak, de nem erről szóltak a napjaim. Táncoltam és jártam a világot. Németországtól kezdve, Olaszországon át, Oroszországig. Minden a táncról, a versenyekről, a fellépésekről szólt. Amikor befejeztem a középiskolát, jött volna egy partnerváltás, de ezt már nem vártam meg, eljöttem. Nem igazán szerettem Pozsonyt. Ráadásul akkor már színészi ambícióim is voltak. Szavalóversenyekre jártam, megtetszett a színház, gondoltam, jelentkezem színésznőnek, Budapesten.
Sikerült?
Két helyre is felvettek. A Gór Nagy Mária Színitanodába és a Pesti Magyar Színház Stúdiójába. Az előbbit választottam. A GNM Színitanoda jóvoltából kerültem Egerbe. Ott kaptam az első színházi munkámat. Koreográfus asszisztens voltam, és életemben először színpadra léphettem a Deja Vu című produkcióban. Olyan volt az előadás, mint az Össztánc. Szabó Máté rendezte. Magyarország történelmét mutatta az előadás, 1914-től, napjainkig, zenével, táncstílusokkal és mozgással. Gyöngyösi Tamás munkája volt a színpadi mozgás. A GNM Színitanodában oktatott, és azért engem választott asszisztensnek, mert tudta, hogy társastánccal foglalkoztam. Cortés Sebastián koreografálta a társastáncokat. Mindkettőjük asszisztense voltam, és a színészeknek is segítettem felkészülni a táncra. Mielőtt elkezdtük volna próbálni a darabot, három hónapig jártam le hozzájuk edzéseket és mozgásgyakorlatokat tartani. A színitanodát nem fejeztem be.
Jött a Komáromi Jókai Színház?
Igen. Első munkám Lengyel Menyhért A watterloói csata című darabjában volt. Schlanger András rendező a Stafenlied Ingrid filmrendezőt alakító Bandor Éva asszisztensének szerepét adta nekem. következett a Chicago, kétezer hat májusában. Szabó Máté rendezte, Bodor Johanna koreografálta. Az asszisztense lehettem, és megkaptam Pokolbéli Kitty szerepét. A doktor úr című újabb komáromi Schlanger-rendezésben voltam ismét Bodor Johanna koreográfus asszisztense, akárcsak a Bor című népszínműben. Ezután következett a szívemet igazán megérintő Csárdáskirálynő, Keresztes Attila rendezésében. A Ceremóniamester szerepét játszhattam, amit a darabba írt a rendező. Kozma Attila volt a koreográfus. Nagy örömömre, mellette is dolgozhattam, és szerves része lehettem az előadás kialakulásának. Ez volt az utolsó munkám a Komáromi Jókai Színházban.
Bodor Johanna koreográfus ekkora bizalmat szavazott önnek?
Mégpedig látatlanban. Ez a bizalom, és az, amit tőle tanultam, tapasztaltam, végigkíséri az életemet. Nagyra tartom őt. Azzal, hogy a Chicago próbafolyamatának elején megszólított, tanítói, koreográfusi munkám alapját tette le.
Azután eltűnt.
A Csárdáskirálynő egyik előadása alatt elszakadt a keresztszalagom. Először csak részlegesen, rehabilitációra jártam. Majd egy másik Csárdáskirálynő előadásban, erősebb dobbantás következtében, teljesen elszakadt. Természetesen, végigjátszottam az előadást, azután még néhányat. Egy évig nem akartam megműttetni a térdem, de mégsem kerültem el az operációt.
Álmát, hogy színésznő lesz, feladta?A Csárdáskirálynő premierje után Pozsonyban és Budapesten is harmadrostás voltam a színművészeti egyetemeken. Azután mindkét helyen kiestem. Két évig hajszoltam magam, énekórákra jártam, táncoltam; azt mondtam magamban, ha már ott álltam a kapujában, még egyszer sikerülnie kell. De nem így lett. Az élet visszavezetett a tánchoz és a táncoktatáshoz. A térdműtét idején már a Komáromi Művészeti Alapiskolában oktattam. Műtött térddel, előre megcsináltam a koreográfiákat, hogy már csak be kelljen tanítani. Ezután határoztam el, Budapestre költözöm. Még mindig az hajtott, hogy színház- és táncközelben legyek. Elmentem Keleti Andreáékhoz, készítsenek fel a felvételire, mert szerettem volna beadni a jelentkezésemet a táncművészeti főiskola koreográfus vagy modern társastánc szakára. A koreográfus szakra felvettek, sajnos, pechemre nem indították el a szakot. Keleti Andreáék később felkértek, hogy tanítsak náluk. Két évig volt alkalmam az oktatásban kiteljesedni ott. Tavaly szeptemberben megszületett Zoé lányom. Hazaköltöztünk Komáromba
Minden táncában magát akarja kifejezni?
A saját oktatási stílusomat szeretném átadni. A tapasztalatokat, amiket Pozsonyban, később a színházban, majd Keleti Andreáék iskolájában szereztem. Nem a versenytánc oktatás az elsődleges célom, természetesen ha valakinek ez a kifejezett kérése, örömmel felkészítem. A gyerekeknél és a felnőtteknél is a “tánc magáért a táncért” filozófiát tartom szem előtt. Feladatomnak tekintem hogy mindenki örömmel tudjon a különböző táncstílusok labirintusában eligazodni. Mert táncolni jó 🙂
(Bárány János) forrás: www.sziakomarom.sk